ELŐSZÓ

 

Az elmúlt tizenöt évben abban a különleges helyzetben voltam munkatársaimmal, hogy az országot jártuk nagyberuházások régészeti előkészítéséhez, terepbejárásokat és geofizikai méréseket végezve. Ez az egyhangúnak hangzó feladat azonban rendkívül érdekes és inspiráló volt, mivel olyan sok időt tudtunk terepbejárásokkal és mérésekkel tölteni Magyarország szinte minden táján, amelyre kevés régésznek van lehetősége. Ráadásul nem egyszerűen lelőhelyeket kerestünk. Nyomvonalakat és tervezési helyszíneket kellett vizsgálnunk, ugyanolyan alapossággal, akár volt rajta lelőhely, akár nem. A lehető legpontosabb módszereket kellett használnunk a jelenségek lehatárolására, tehát meg sem mozdulhattunk térinformatika és GPS használata nélkül.

Utólag visszatekintve ezek a tapasztalatok nagyon fontosnak bizonyultak. A vizsgálat eltérő súlypontjai, az akadémiai régészeti kutatásban fel nem merülő kérdésekre keresett válaszok évek alatt átalakították gondolkodásunkat, kérdésfeltevéseinket. Talán meglepően hangzik, de egy tudományos témával foglalkozó régészkutató számára általában értelmetlen az a kérdés, hogy egy adott területen hol van az összes lelőhely. Kutatási érdeklődésétől függően ugyanis például bronzkori lelőhelyek, vagy az avar temetők helyszíne érdekli. Ezzel szemben számunkra hosszú éveken át az elsődlegesen, terepen megoldandó feladat az volt, hogy egy adott területen hol van az összes örökségi elem, azonosításukhoz pedig melyek a leghatékonyabb eszközök. Ennek a szellemi munkának az egyik következményei az itt olvasható rövid írások is.

Az alábbi fejezetek eredetileg a MNM-NÖK Tudományos-népszerűsítő füzetei sorozatban jelentek meg, 5. számmal 2012-ben. Átdolgozott és lerövidített formában, újragondolva adom közre itt.

1. BEVEZETŐ

Az antropológia, a történet- és a természettudományok módszereit egyaránt felhasználó régészet sokarcú, fiatal tudomány. Egyszerre jelent íróasztal mellett és a terepen végzett tevékenységet, amelynek a közös eredője a nyomozás, a múlt rekonstruálása…

3. A LELŐHELYEK FELFEDEZÉSE

Bár a falvak határában lévő régi emlékek a 18. századtól kezdve számos utazó érdeklődését felkeltették, a tudományos célú lelőhely-azonosítási kutatás kezdeteit Magyarországon Rómer Flóris munkásságához köthetjük, aki a 19. század közepén…

P

2. AZ EMBER ÉS A LELŐHELY

Az ember és elődje mintegy 600.000 éve él a Kárpát-medencében, mintegy 30.000 éve pedig külső megjelenésében, sőt részben feltehetően gondolatvilágában is meglehetősen hasonló hozzánk. Körülbelül 8.000 évvel ezelőtt kezdett el növényeket…