MÁNY – ÖRSPUSZTA

A számtalan régészeti jelenség közül, amelyet találhatunk a tájban, számomra a középkori templomok a legizgalmasabbak. Az egykori középkori falvak legjelentősebb épületei főként Magyarország középső területein a legtöbb esetben annyira elpusztultak, hogy nyomuk sem könnyen fedezhető fel. Azt hogy egy közösség számára egykor ennyire alapvető helyszín annyira elpusztult, hogy újra meg kell találnunk, különleges kihívásnak tartom.
Kérdés számunkra is, hogy geofizikai módszerekkel vizsgálva ezeket a lelőhelytípusokat, mit tudhatunk meg ezekről a templomokról, amelyeknek már helyét sem lehet megtalálni, anélkül, hogy kiásnánk azokat? A Mány határában, Örspusztán lévő helyszínre ezzel a céllal mentünk ki idén egy márciusi napon. 

És miért pont ide? Az egész keresés ezzel a térképpel kezdődött, amelyet az Hungaricana honlapján találtam.

Ez egy birtoktérkép, amely a Batthyányiak Örs nevű birtokát ábrázolja, ma Mány határában. A térképen a legérdekesebb számomra a térkép középső részén, a patak keleti oldalán látható rudera (latinul romok) felirat, ez ugyanis az egyetlen létező írott adat arról, hogy ezen falunak a középkorban volt temploma.
A faluról biztosan tudjuk, hogy a középkorban létezett, mert 1339-40 környékén az akkori birtokosa, az esztergomi érsek, és a szomszédos Bozteh falu birtokosai pereskedtek a falvak között húzódó határ miatt. Az ekkor készített oklevelekben átmásolták a falu adományozásáról és határjárásáról szóló 1249-ben és 1250-ben készült okleveleket is tehát a falu már a 13. században is létezett. Templomáról viszont senki nem írt egy szót sem, nem is tudnánk, hogy létezett, ha az említett térkép készítője nem tartotta volna lényegesnek, hogy a templom helyét megörökítse a térképen.

Nos, ha már ennyire jó adatra bukkantunk, akkor lássuk mi is van itt valójában. A kollégáimmal végzett kiszállásunk során azt tapasztaltuk, hogy a terület ma gyepes legelő, a felszínen pedig egy teraszos kiemelkedésen viszonylag sok tégla- és kőtörmelék jelezte a “rudera” helyszínét. Ezen kívül azonban semmilyen felszín felett látható jelenség nem utalt arra, hogy valaha is épület állt volna itt.

A legelső feladatunk az volt, hogy egyértelműen meghatározzuk a felszín alatti romok helyét, ezért elsőként magnetométerrel végeztünk mérést a domboldal nagyobb részén. A régészeti geofizika “igáslova” általában az első gondolatunk az ehhez hasonló helyszíneken, mivel viszonylag gyorsan, nagy területeket tudunk vele vizsgálni, és így már a helyszínen szerezhetünk valami képet a felszín alatt elhelyezkedő jelenségekről. A mérést megvizsgálva az első megfigyelésünk, hogy nagyon zajos, fémhulladéktól szennyezett az eredmény. Ennek az az oka, hogy a terület korábban gyümölcsös volt, ennek során pedig valószínűleg sok fémdarab kerülhetett a földbe, amely ezt a zajos képet okozza. Ennek ellenére a mérés középső részén látható egy nagyon jellegzetes struktúra, amit egy szabálytalan kör alakú fal övez. Ez maga a templom, amelynek már formája is nagyjából kivehető a mérésen.

Erre már lehetett alapoznunk, így a mérésen megfigyelhető területen bevetettük a földradart is, amellyel jóval kisebb területet tudunk ugyan kutatni, de a felszín alatti falak esetében jóval több információt tudunk kinyerni.

A földradarral már mélységi adatokat is tudunk szerezni, ez a mérési kép nagyjából a 80-90 cm mélységben megfigyelhető falakat jelzi a számunkra.