Az első többcsatornás magnetométerünkre jól emlékszem, ahogy kollégáim mindegyike is. A németországi Bad Saarowban készített, ötcsatornás SENSYS DLM típusú műszer volt, de mi csak Ezredes Úrnak neveztük. A nevet, és az ezzel járó rangot az első méréssel megtett 1000 km után kapta, régészeti lelőhelyeken tolva szerte Magyarország területén. Ezredes Urat mintegy 5000 megtett km-t követő-en küldtük nyugdíjba, máig a raktárunk falán lóg, követendő példaként az őt követő ifjabb magnetométer nemzedékek számára.
Ezredes Úr, és a sok ezer méréssel megtett kilométerünk jól jelzi, hogy viszonylag szoros munkakapcsolatunk volt és van a magnetométerekkel az elmúlt 7-8 évben. Gyakorlatban láttam sokszor a korlátait, és nehézségeit is, ahogy tapasztaltuk azt is, hogy a különböző régészeti jelenségek, talajtípusok, korszakok, üledékképződések hogyan befolyásolják eredményességét. Egyszóval régebb óta nyúzzuk ezeket a műszereket, hogy tátott szájú rajongójuk legyek.
A szerző és rajongása tárgya. A képen a sár miatt a rajongás nem látszik.
Ennek ellenére máig tátott szájú rajongójuk vagyok. Megfelelő léptékben használva ugyanis boszorkányosan könnyed hatékonysággal használható ez a műszer, és ennek köszönhetően a régészeti korú településhálózat és településszerkezet kérdései kézzelfogható és belátható közelségbe kerülnek, laikusok számára is érthető eredményeket, látványos képeket hozva.
A magnetométeres mérés az elmúlt évtizedekben a lelőhelyfelderítés igáslova lett, köszönhetően a módszer gyorsaságának: az 5 csatornás fluxgate rendszerekkel, RTK-DGPS kapcsolattal összekötve 5-7 hektáros területek felmérése egynapos feladat, különösebb erőforrásigény bevonása nélkül. Ezen műszerek szondakiosztása és érzékenysége kiválóan alkalmas régészeti célokra, a szondákat egymástól 50 (vagy akár 25) cm-re lehet elhelyezni, egyenként pedig akár pár centinként is mérnek haladási irányban. Ez azért nagyon lényeges, mivel bár a keresett régészeti jelenségek mérete rendkívül változatos, átlagosan mégis egy méteres méret alatt van, a mérés felbontása pedig szorosan összefügg az azonosított jelenségek méretével. Az egyedi mérési értékeket koordinátákhoz köti a műszer adatgyűjtő egysége, és ezt térképen megjelenítve máris kész a mérés nyers eredménye, amit persze még szűrés és feldolgozás követ. És ami még ennél is jobb: a módszer nagyon kevéssé függ az időjárási viszonyoktól, nedvességtől, hőmérséklettől, tehát egy adott területen bármikor mérünk, hóban vagy hőségben, ugyanazt az eredményt fogjuk kapni.
Persze a műszerek Akhillész-sarka minden, ami vasat tartalmaz, vagy áramot vezet: épített környezetben a műszer érzékenysége miatt megvakul, még egy vaskerítés, vagy villanyoszlop 10-15 méteres környezetében is “kiég” a mérés. Hazánk túlnyomó része azonban nem épített környezet, és a szántókon, legelőkön végtelen lehetőségünk van használni ezeket a műszereket.
Nézzünk egy példát arról, hogyan is néz ki egy ilyen mérés eredménye. Gyöngyöshalász határában 2014 nyarán egy készülő ipari beruházást megelőzően mintegy 50 hektár területet mértünk meg egyetlen – akkor még csak lokális mérésre alkalmas – ötcsatornás magnetométerrel (természetesen Ezredes Úrral). A mérési terület délnyugati sarkán, egy patakra lejtő lankás oldalon az alábbi képet kaptuk:
Ugyanezen kép régészeti értelmezése, a recens fémszennyezések kihagyásával:
A kép talán magyarázat nélkül is érthető: a területen egy többszörös árokkal megerősített települést láthatunk, az épületek és egyéb települési jelenségek az árkokon belül helyezkednek el. A patak és a település helyzete egyelőre nem egyértelmű, elképzelhetően előbbi lehetett a település nyugati határa, de az sem zárható ki, hogy medre megváltozott, ahogy az sem, hogy az erődített telep egyszerűen két oldalán helyezkedett el. A felszínen gyűjtött régészeti leletanyag alapján a késő bronzkor végén, talán a kora-vaskor legelején lakták. A mérésnek köszönhetően “térképet” kapunk erről a 3000 éves településről, jól megfigyelhetjük elhelyezkedését. Ez a módszer tehát egyrészt hatékony lehetőséget ad kezünkbe a régészeti települések alaprajzához, másrészt kellően nagy területeket lehetséges felmérni ahhoz, hogy ezt ténylegesen kiaknázhassuk.
Ez azért nagyon lényeges, mert ezeknél a méréseknél a méret nagyon sokat számít. Képzeljük el ugyanis, hogy milyen lenne, ha ugyanezzel a módszerrel ugyanezen területnek csak egy kis részét vizsgálnánk meg: nem tudnánk értelmezni, hogy mit is látunk, hasonlóan ahhoz, mintha túl közelről néznénk egy monitort. Elengedhetetlen tehát hogy nagy, egybefüggő területeket mérjünk, akkor lesz értelmezhető a régészeti információ.
De elsőként meg kell vizsgálnunk a közeli léptéket is: az olvasó jogosan teszi fel esetleg a kérdést, hogy oké, szép “pörsenések” vannak ezen a képen, de mi is ez valójában, és mi alapján állítom, hogy ez régészeti jelenség lenne? Nos, ennek megválaszolásához egy másik helyszínt kell felkeresnünk, mégpedig egy a Szolnok határában fekvő Millér-holtág partján található lelőhelyet, ahol 2013 őszén mértünk a készülő M4 autóút nyomvonalában. A mérést követően próbafeltárásra is sor került a lelőhelyen Czifra Szabolcs régész vezetésével (akinek ezúton is köszönöm, hogy a képeket felhasználhattam), tehát abban a szerencsés helyzetben vagyunk, hogy megvizsgálhatjuk, mi is látható a földben ott, ahol egyben mérést is végeztük.
A mérésen ezen a területrészen az alábbi adatok láthatóak:
Az ásatás során két árkot húztak a mérés szélén lévő területrészre, ezen a térképen pirossal jelezve. Sárgával kiemelve az árokban található régészeti jelenségek találhatóak, itt egymáshoz közel fekvő szkíta kori kerek házak alapszintje került feltárásra.
A valóságban az árkokban lévő jelenség az alábbi fotón látható, a fotók a két árok között készültek. Jól látható az egykori házak egyetlen olyan része, amelyet az évezredek nem pusztítottak el, a legalsó, egykor is a földbe mélyedő részük benne a tetőt tartó cölöplyukak lenyomataival. Ahogy látható, elég egyértelmű a korreláció a mérésen látható anomáliák és az altalajba mélyedő házak lenyomatai között. Ilyen tehát, amikor jól működik a módszer. Fontos tisztában lenni ugyanakkor a módszer által használható léptékkel is, hiszen ezzel a módszerrel nyilvánvalóan nem tudjuk megállapítani például az egyes házak cölöplyukainak helyzetét. Viszont egy szinttel feljebb ugorva megismerhetjük a település szerkezetét, méretét, megfelelő léptékben akár a tájhasználatot is. Persze a kérdés sosem ilyen egyszerű, hiszen nem csak házak, hanem számtalan egyéb jelenség mélyed a földbe egy egykori településen, és korántsem tudunk még mindent arról, hogy a mérésen mi látszik, és mi nem.
De mégis, először egyetlen pillanatra álljunk meg, és örüljünk annak, hogy időnként van, amikor gólt rúgunk: egyezik az, amit találunk azzal, amit előrejelzünk. Legközelebb szót ejtek arról is, amikor nem.
A bejegyzésben látható magnetométeres mérések feldolgozását és értelmezését Pethe Mihály, az ásatási képeket Czifra Szabolcs készítette.
Az itt látható szkíta kori kerek házakról részletesebben:
report). Régészeti kutatások Magyarországon / Archaeological Investigations in Hungary 2011–2014, 99–119.
Legutóbbi hozzászólások